Gócos májelváltozások kapcsán a terápia megválasztása szempontjából fontos információ a gócok száma és lokalizációja, az elváltozások primer vagy szekunder eredete, és a környező képletekhez (erek, epeutak) való viszonyuk.

Az egyik legnagyobb klinikai dilemmát a benignus májgócok és a malignus, elsősorban metastaticus eredetű elváltozások elkülönítése jelenti. A multiparametrikus mágneses rezonancia vizsgálat (MP-MRI), valamint a több fázisú komputertomográfia (CT) lehetővé teszik a góc dinamikus posztkontrasztos analízisét, ezáltal a góc vascularizáltságáról kapunk értékes  információkat, mely típusos esetben az elváltozás dignitását is meghatározhatja.

Azonban nagyon sok esetben a gócos elváltozások atípusos morfológiát vagy kontrasztdinamikát mutatnak. Az előadásban a napi gyakorlatból mutatok be olyan komplex eseteket, melyekben a gócok nem a tankönyv szerinti morfológiát vagy kontraszthalmozási mintát mutattak.

A máj képalkotó vizsgálatainál lényeges szempont a klinikai kérdés függvényében az adekvát kontrasztanyag megválasztása. Fontos az atípusos gócos elváltozások ismerete, valamint a kezelt elváltozások megváltozott morfológiájával és kontrasztdinamikáját is ismerni kell. A diagnosztika és a terápia fejlődésével törekedni kell a differenciált gondolkodásra.

Bevezetés: A talus avascularis necrosisának leggyakoribb oka a bokaízületi trauma, különös tekintettel a talus fracturára. A traumát követően hosszasan perzisztáló panaszok esetén gondolnunk kell ennek lehetőségére, szükség esetén szenzitívebb modalitásokkal, MR vizsgálattal kiegészítve a képalkotó vizsgálatainkat.

Esetleírás: 67 éves nőbeteg otthonában létráról leesve bal bokáját sértette. Primer ellátás más intézményben történt, ahol nyílt talus ficamot állapítottak meg, további ellátás céljából kórházunk Traumatológiai osztályára irányították. CT vizsgálaton külboka törés, jól álló talus dóm törés, valamint talonavicularis és talocalcanealis luxatio került leírásra. Műtéti ellátás kapcsán a talust reponálták, az ízületeket fixateur externe segítségével rögzítették. A postoperatív időszak eseménytelen volt, a beteget jó általános állapotban otthonába bocsájtották. Egy hónappal később kontrollra érkezett, ahol a fixateur eltávolításra került, azonban a boka mozgatása a beteg számára fájdalmas volt. Röntgen felvételen a talus fejének kontúrja kissé egyenetlen volt, itt egy 4x1 mm-es csontdefektust írtak le, a trochlea kontúrja megtartott volt. Későbbi traumatológiai követése során a beteg panaszai valamelyest enyhültek, azonban a három hónapos kontroll röntgenfelvételen a taluson inhomogén felritkulások ábrázolódtak, mely alapján necrosis, infekció, ill. posttraumás arthrosis lehetősége is felmerült. A pontosabb megítélés érdekében csontszcintigráfiás vizsgálat történt, melyen infekció nem igazolódott, talus fej necrosis gyanúja merült fel. Konzervatív kezelés mellett a beteg panaszai érdemben nem javultak, hosszabb sétát követően fájdalom, valamint láb- és bokaduzzanat jelentkezett. 7 hónapos kontroll alkalmával ismételt csontszcintigráfián és SPECT/CT reconstructiókon a talus fej, nyak és trochlea területén avascularis necrosisnak megfelelő eltérések kerültek megállapításra. MR vizsgálat készült, a talus ventralis és felső harmadának megfelelően subchondralisan avascularis necrosisnak megfelelő laesiok ábrázolódtak, a feltételezett diagnózis megerősítésre került. A beteg relatíve enyhe panaszaira való tekintettel fizikoterápia indult, melynek hatására fokozatos javulás volt elérhető.

Következtetés: A talust érintő traumák kapcsán vérellátási zavar léphet fel, mely necrosishoz vezethet. A talus törései lassan gyógyulnak, különösen idősebb korban, a beteg sokáig panaszos lehet. AVN esetében gyakran hosszabb terhelést követően jelentkezik fájdalom, melyet duzzanat is kísérhet. A diagnózis megállapításához fontos a beteg klinikumának követése, a rendszeres röntgen vizsgálat, szükség esetén egyéb modalitásokkal, MR vizsgálattal illetve csontszcintigráfiával kiegészítve. A panaszok függvényében a terápia lehet konzervatív (rögzítés, lökéshullám-terápia, gyógytorna), illetve műtéti kezelés (csontgraft, talectomia, arthrodesis).

A röntgen sugárzást Wilhelm Conrad Röntgen 1895-ben fedezte fel és alapjaiban változtatta meg az orvostudományt. Bár azóta egy röntgen kép elkészítésének módja és technikája az idők során változott, de maga a röntgen diagnosztika máig az egyik alappillére a modern orvosi képalkotásnak.

Előadásommal, melynek címül "A röntgen fizikai alapjai"-t adtam, szeretnék elsősorban a többi rezidens társamnak egy hasznos, átfogó, lényegi betekintést adni magáról a röntgen gépről és a röntgen cső felépítéséről, a röntgen sugárzás létrejöttéről és a szervezettel való kölcsönhatásairól, valamint a röntgen képalkotásra vonatkozó fizikai háttérről.
 

Bevezetés:

Mind az appendicitis, mind pedig a lágyéksérv gyakori, szinte mindennapos diagnózis, melyeket ultrahanggal és CT-vel is diagnosztizálni lehet.  Azonban e két kórisme együttes előfordulása rendkívül ritka; sem a klinikus, sem a radiológus nem gondol rá, jelentős differenciáldiagnosztikai kihívást jelenthet.

Esetleírás:

69 éves nőbeteg 2 napja kezdődő jobb inguinalis régió duzzanata miatt érkezett, mely felett bőrpír volt megfigyelhető. Laborjában kissé emelkedett CRP volt észlelhető, fehérvérsejtszám emelkedés nélkül.

Hasi ultrahangon jobb inguinalis herniat lehetett észlelni, melyben az appendix ábrázolódott, az appendix környezetében körülírt folyadék volt. Az appendix fala nem volt vastagabb, a sérv környezete viszont gyulladásos. Kezdődő periappendicularis tályog lehetősége merült fel.

Hasi CT a hasi ultrahangon leírtakat megerősítette, kiegészítve azzal, hogy az appendix fala a kontrasztot halmozta, appendicitis lett az iránydiagnózis. A körülírt folyadék körül kontrasztanyagot halmozó fal nem ábrázolódott.

A beteget sebészeti osztályra felvették, appendectomian esett át, a gyulladásos környezet miatt a sérv operációjától primeren eltekintettek. A postoperatív szak eseménytelenül telt.

Következtetés:

Az eset kapcsán két gyakori kórkép, ritka kombinációjára szeretnénk felhívni a figyelmet, az Amyand sérv - jobb lágyéksérvbe herniálódott appendix, függetlenül attól, hogy begyulladt vagy sem - a lágyéksérvek kevesebb, mint 1 %-át teszi ki.

Foreign bodies

Foreign bodies, encompassing both ingested items and rectal foreign bodies, present unique challenges in medical management due to the wide variety of objects involved. This diversity results in a broad spectrum of potential local trauma and various types of injuries which may lead to life threatening complications such as bowel perforation.as well as acute abdomen Additionally, the reluctance of individuals to seek medical attention and not providing a detailed explanation of the incident further complicates the situation, potentially leading to delayed diagnosis and treatment. This delay can exacerbate the severity of injuries before intervention can be initiated. We collected some cases  illustrating various  involvement of foreign bodies and outlined a systematic approach to their diagnosis and management.

Idegen testek

A tápcsatornába került idegen testek, mind a lenyelt tárgyak mind pedig a rektális idegentestek, egyedülálló kihívásokat jelentenek az orvosi ellátásban nem utolsósorban a tárgyak sokfélesége miatt. Ez a sokféleség a potenciális helyi traumák és a különböző típusú sérülések széles spektrumát eredményezi, akár életveszélyes komplikációkhoz, perforációhoz, akut hashoz vezethetnek. Emellett a páciensek érthető vonakodása az orvosi ellátástól, emiatt az incidens részletes magyarázatának hiánya tovább bonyolítja a helyzetet, ami a diagnózis és a kezelés késedelméhez vezethet. Ez a késleltetés tovább ronthatja a beteg állapotát, mielőtt még az ellátást meg lehetne kezdeni. Összegyűjtöttünk néhány esetet, amelyek szemléltetik az idegen testek különféle bevonását, és felvázoltuk a diagnózis és a kezelés szisztematikus megközelítését.

Bevezetés:

A mindennapi radiológiai rutin során, hasi UH, CT vizsgálaton a komplikáció nélküli gastritisek jelentős része szinte észrevehetetlen. Azonban vannak ritka esetek, amikor az egyéb patológiás elváltozásokat látva, fontos, hogy gondoljunk a gastritisre, mint differenciáldiagnosztikai lehetőségre. Prezentációnkban két esettel szeretnénk felhívni a figyelmet a gastritisek jelentőségére.

Esetleírás:

1. eset: 57 éves nőbeteg, epigastrialis fájdalmak miatt jelentkezett kórházunk sürgősségi osztályán. Laborjában kissé emelkedett gyulladásos paramétereken kívül egyéb jelentős eltérés nem volt. Hasi ultrahang vizsgálat során az antrum fala aszimmetrikusan megvastagodott, falának megfelelően levegőre gyanús reverberatiok voltak megfigyelhetőek, intramuralis necrosis merült fel. CT vizsgálatot végeztünk, melynek során szintén megfigyelhető volt az antrum megvastagodása, azonban intramuralis levegő nem igazolódott. Gastroscopia során malignus karakterű felrakódás került leírásra, szövettan gastritist állapított meg. Terápia hatására a beteg állapota javult, kontroll gastroscopia teljes gyógyulást mutatott.

2. eset: 75 éves férfi beteg érkezett sürgősségi osztályunkra gyomorfájdalmakkal. Laborvizsgálat emelkedett CRP szintet állapított meg. Hasi ultrahang a májban, a portalis rendszerben levegőnek megfelelő hyperreflectiv képletet írt le, melyet a CT vizsgálat megerősített, kiegészítve a fornix falában lévő levegővel. Gastroscopos vizsgálat kiterjedt gyulladásos folyamatot igazolt, mely miatt a beteg parenteralis PPI terápiában részesült; ennek hatására panaszai regrediáltak. Kontroll labor és hasi ultrahang vizsgálat negatív volt.

Következtetés:

Vizsgálataink egy gyakori, de radiológiailag aluldiagnosztizált klinikai entitásra hívják fel a figyelmet. Ezzel a két esettel szerettük volna szemléltetni, hogy habár hajlamosak vagyunk a lehető legrosszabb esetekre gondolni a napi munka során, olykor szerencsére „csak” egy egyszerűen kezelhető gastritis áll a háttérben.

Bevezetés

Rezidensként az első stroke protokollal készült CT vizsgálat leletezése kihívást jelenthet a nagyszámú képsorozat miatt. Emellett a nyomást tovább fokozza a lelet gyors elkészülése iránti elvárás a klinikusok részéről, mely a megfelelő terápiás döntés meghozatalához, terápia megkezdéséhez szükséges.

Esetleírás

Jelen összefoglalóban ismertetjük a stroke protokollal készült CT vizsgálat részeit, mint a natív CT, CT perfúzió és multifázisos CT angiográfia, valamint ezek indikációit. Áttekintjük a stroke CT kiértékeléskor megválaszolandó klinikai kérdéseket, és bemutatjuk hogy ezekre a kérdésekre melyik sorozattal kapunk választ.

Következtetés

Az összefoglaló stroke CT vizsgálattal ismerkedő rezidensek számára szolgál útmutatóként.

A szignifikáns bél és mesenterium sérülés ritka, a tompa hasi traumák 1-5%-ban fordul elő. Nem típusos esetekben ezek a betegek bizonytalan, perzisztáló, okkult klinikai tünetekkel is jelentkezhetnek a sürgősségi ellátó rendszerben. Emellett a súlyos sérültek fizikális vizsgálata és annak diagnosztikus értéke gyakran igen alacsony. A gyors és pontos diagnózis felállításához a képalkotó vizsgálatok elengedhetetlenek. A haemodinamikailag stabil betegek esetében a MDCT a választandó modalitás. A korai CT jelek identifikálása alapvető fontosságú a megfelelő terápia meghatározásához, azonban számos nehezítő körülmény, úgymint a parenchymás szervek sérülése miatt kialakuló haemoperitoneum elfedheti a bél és mesenteriumot ért károsodás direkt és indirekt jeleit. Ezért ezen sérülések esetében a CT szenzitivitása 80-95%, specificitása 48-96%. Az aluldiagnosztizált esetek pedig a morbiditás és mortalitás növekedéséhez vezethetnek, amelyek miatt fontos a betegekre vonatkozó klinikum ismerete, valamint a körültekintő, kidolgozott szempontrendszerek mentén megvalósuló leletezés. Néhány eset demonstrálásával szeretném bemutatni ezeket diagnosztikai nehézségeket.

Akárcsak a mesterséges intelligencia, a robotsebészet is egyre inkább elterjedőben van, amelyet főleg onkológiai vonatkozásban használnak nagy többségben. A robotsebészeti műtéteket követően fontos a státuszfelmérés, illetve az esetleges műtéti szövődmények leírása.
Esetbemutatásunkban egy középkorú férfi betegnél alsó harmadi nyelőcsőtumor miatt végzett oesophagectomia és csőgyomorképzés után rekeszsérv, illetve ennek további komplikációi alakultak ki, mely miatt reoperáció vált szükségessé.
Az újfajta műtéti technikák adta előnyök mellett a korábban kevésbé gyakori, esetleg egészen újszerű műtét utáni  állapotokra és szövődmények felismerésére is fel kell készülniük a radiológusoknak.

Ultrahang szakrendelésen gyakran jelentkeznek a betegek bizonytalan hasi fájdalommal, puffadással, aminek okát sokszor nem tudjuk feltárni. Az esetek egy jelentős részében az ún. funkcionális hasfájásoknak szervi oka nincs, azonban a mindennapi munkánk során a patológia keresése mellett érdemes az anatómiai sajátosságokra, variációkra is odafigyelni. Előadásomban egy arteria mesenterica superior szindrómás fiatal nőbeteg esetén keresztül szeretném bemutatni a leszorításos kórképek egy csoportját, melyek bár ritka elváltozások, a diagnózis ismeretében érdemi kezelésük lehetséges. 

A glioblastoma a leggyakoribb felnőttkori, malignus agyi tumor, mely a diffúz gliomák közé tartozik, kifejezetten agresszív, rossz prognosisú. A glioblastoma diagnosztikájában és terápiás követésében központi szerepet játszik a kontrasztanyagos koponya MR vizsgálat. A tumor általában nagyméretű, heterogén szerkezetű, centralisan necroticus térfoglaló képletként jelenik meg, mely körül gyakran látható kiterjedt vasogen oedema is. A képi és szövettani diagnosist követően a glioblastomát a Stupp protokol szerint posztoperatív radioterápiával és kemoterápiával kezeljük. A képalkotó vizsgálatok nemcsak a tumor diagnosztikájában, hanem a terápiás utánkövetésben is fontos szerepet játszanak. A betegeknél közvetlenül a műtétet követően, a radioterápia végeztével, majd ezt követően 2 havonta végzünk kontrasztanyagos koponya MR vizsgálatot. Ezek elemzése nehéz és komplex feladat, mivel figyelembe kell venni a terápia előtti állapotot, a posztoperatív állapotot és a sugárterápia hatásait egyaránt. A radiolgus feladata a tumorprogresszió és a komplikációk felismerése, ezek pszeudoprogressziótól való elkülönítése, valamint az esetleges novum elváltozások felismerése. A glioblastoma 5 éves túlésése igen alacsony, mindössze 7% körüli, ezért is különösen fontos a megfelelő terápia és utánkövetés, melyben kulcsfontosságú szerep jut a radiológusnak.

A torticollis, mint klinikai tünet hátterében számos betegség állhat. Az általában gyermekeknél előforduló szimptóma lehetséges okai között előfordulhat congenitalis betegség, mint például a cervicalis csigolyák fúziója vagy egyes Down-szindrómás betegeknél a szalagok lazasága. Szerzett okként felmerülhet a vázrendszert érintő trauma, fibromatosis colli, osteomyelitis, juvenilis rheumatoid arthritis, középfülgyulladás, mastoiditis vagy retropharyngealis abscessus. Az utóbbi esetében a torticollist  a gyulladásos folyamat következtében kialakuló nyaki izmokat, csigolyákat és idegeket érintő irritáció okozza. Amennyiben a retropharyngealis tályog már torticollist is okoz, számolni kell a súlyos szövődményekkel, úgy mint az epiduralis propagáció, valamint a spondylodiscitis. 

Esetünkben egy 9 éves kisfiú érkezett Traumatológia osztályunkra torticollis képével. Az anamnézis alapján a fiú a nyakát kb. egy hete edzés közben húzhatta meg. Az elkészült röntgen vizsgálaton kiszélesedett praevertebralis rés volt látható. Ezt követően a klinikusok nyaki gerinc MR vizsgálatot kértek, melyen felmerült a vizsgáló radiológusban a retorpharyngealis tályog gyanúja. A részletesebb anamnézisből kiderült, hogy  a gyermek két hete felső légúti panaszokkal küzd. Az elkészült laboratóriumi vizsgálatában emelkedett gyulladásos paraméterek mutatkoztak (CRP: 156 mg/L, fehérvérsejt szám: 21,5 G/L). A vizsgálatokat kiegészítették egy nyaki lágyrész MR vizsgálattal, amin a koponya basistól a C. VI. csigolyáig kiterjedő retropharyngealis tályog ábrázolódott. A gyermeket további ellátás céljából fül-orr-gégészeti centrumba szállították. 

Egy másik esetünkben egy 4 éves lány gyermek érkezett lázasan és torticollissal kórházunk Sürgősségi osztályára. A laboratóriumi vizsgálatokban szintén magas gyulladásos értékek mutatkoztak (CRP: 104,8 mg/L fehérvérsejt szám: 27,1 G/L). Nyaki ultrahang vizsgálat történt, mely kétoldali  reaktív nyirokcsomókat véleményezett. A klinikumra tekintettel nyaki lágyrész MR készült retro-, illetve parapharyngealis abscessus iránydiagnózissal. A képalkotó vizsgálaton a C.II. csigolya magasságában retropharyngealis tályog ábrázolódott. A gyermeket intézményünkben másnap megműtötték, majd antibiotikus terápiát követően  egy héttel később emittálhatóvá vált. 

A retropharyngealis tályog életveszélyes szövődményekkel járhat, mint például a légúti obliteráció, nekrotizáló mediastinitis vagy a tüdőempyema, így elengedhetetlen a minél korábbi diagnózis, melyez szükséges a pontos, részletes anamnézis, a laboratóriumi, valamint a képalkotó vizsgálatok. 

Bevezetés: A kismedencei gyulladásos kórképek képi diagnosztikája sokszor kihívás elé állítja a fiatal kollégákat. A látott kép nem mindig jellegzetes, és sokszor a tünetekkel sem korrelál. Esetünkben előrehaladott, endomyometritishez társuló tuboovarialis abscessust mutatunk be.

Esetleírás: 32 éves nőbeteg érkezett kórházunk sürgősségi ambulanciájára pár órája fennálló, jobb oldal felé sugárzó, alhasi görcsös fájdalommal. Elmondása szerint vizelete csípett, menstruatioja folyamatban volt, de az elmúlt egy hónapban rendszertelen hüvelyi vérzést is tapasztalt. Anamnézisében krónikus vagy nagyobb megbetegedés, műtét nem szerepelt. Alhasi panaszokra tekintettel hasi ultrahang vizsgálat történt, ahol a kissé megnagyobbodott máj körül, valamint a lép körül mérsékelten felszaporodott, sűrű folyadékgyülem, megnagyobbodott uterus, illetve ovariumok voltak láthatók. A bal ovariumon belül egy vaskos falú cystosus képlet is elkülönült, a Douglast sűrű folyadék töltötte ki. Az uteruson belül IUD ábrázolódott, melynek kapcsán a beteg az ultrahang vizsgálat során elmondta, hogy 8 éve került behelyezésre, de ezt követően kontroll nőgyógyászati vizsgálat nem történt. A beteg beérkezési laborjában emelkedett CRP, leukocytosis, balra tolt vérkép, jelentősen csökkent MCV, MCH mellett enyhe anaemia illetve makroszkópos haematuria emelendő ki. A beteg ezt követően nőgyógyászati osztályra került, ahol az IUD-t eltávolították, valamint nőgyógyászati ultrahang vizsgálat során endomyometritis és Douglas tályog gyanúja merült fel. Sürgősséggel operáció mellett döntöttek, ahol a hasüregben közepes mennyiségű gennyet, peritonitist, gyulladt uterust találtak. A jobb ovarium az uterushoz, a bal ovarium a sigmahoz és az uterushoz is kitapadt. A gyulladás origojának a bal oldali adnexumot tekintették, így bal oldali adnexectomiát végeztek az uterus megtartása mellett. A szövettan a petefészek idült gyulladásos infiltratioját, granulatios szövetképződését igazolta, továbbá helyenként actinomcyes granulumok is ábrázolódtak. Az IUD felszínéről nyert anyag szövettana nagy számú actinomyces granulumot igazolt. A műtétet követő időtartam eseménytelen volt. A gyulladásos paraméterek kombinált antibiotikus terápia hatására folyamatosan csökkentek, rendezett status mellett emittálták a beteget.

Következtetés: A tuboovarialis abscessus radiológiai diagnosztikája kapcsán kifejezetten fontos a klinikum, illetve a rizikófaktorok ismerete. Utóbbiak közt a korábbi kismedencei gyulladások, intrauterin eszközök, promiszkuitás, a diabetes mellitus, immunszupresszió, korábbi nőgyógyászati műtétek emelendők ki. Klinikum terén alarmírozó lehet a láz, emelkedett gyulladásos paraméterek, erőteljes alhasi fájdalom mellett jelentkező hüvelyi váladékozás. A gyulladás klinikai jelenléte kifejezetten fontos a differenciáldiagnosztika kapcsán, hiszen számos patológia adhat hasonló képet. Különösen igaz ez azon ritka esetekben, amikor actinomyces okozza a tuboovarialis abscessust, mely malignitást utánozhat képalkotó vizsgálatok során. Kétséges esetben kismedencei MR vizsgálat mérlegelendő.

BEVEZETÉS A komplex emlődiagnosztika részét képző mammográfiás vizsgálatokat alapvetően két csoportra oszthatjuk, a szűrő- és a diagnosztikus vizsgálatokra. Az egységes terminológia, értékelés és rizikóbecslés érdekében az American College of Radiology (ACR) által összeállított Breast Imaging-Reporting and Data System (BI-RADS) használata terjedt el.

CÉL: Előadásom keretein belül szeretnék segítséget nyújtani a mammográfiás vizsgálatok alapszintű értékeléséhez.

VIZSGÁLATI MÓDSZEREK: A mammográfiás vizsgálat az esetek nagy részében két standrad felvételi technikával indul: a cranio-caudalis (CC) és a medio-lateralis obliqus (MLO) nézetekkel. Ezt követően a teljes értékelhetőség céljából - amennyiben szükséges - további kiegészítő felvételek készülhetnek: teljes oldalfelvétel, célzott nagyított felvétel, stb.

RADIOLÓGIAI ELTÉRÉSEK: A vizsgálatok leletezése három lépésből áll. 1. Diagnosztikus képminőség felmérése (pozícionálási hiba, artefaktok…). 2. Szisztematikus képi elemzés, az előzmények, a klinikai kép és az anamnesztikus adatok figyelembevételével. 3. Minden potenciális lézió gondos analízise.
A képi találatok az alapvetően az alábbi csoportokba oszthatóak: térfoglalások, mirigyaszimmetria, szerkezeti torzió, meszesedések és kísérő jelenségek, mint például a bőreltérések vagy az axillaris adenopathia.

DISZKUSSZIÓ: A szűrő jelleggel készült mammográfiás vizsgálatok értékelése hazánkban és a világszerte licenszvizsgához és kettős leletezéshez kötött. A megfelelő diagnosztikus hatékonyság érdekében a radiológusoknak magas esetszámra és klinikai tapasztalatra van szükségük, azonban az alapvető mammográfiás ismeretek minden gyakorló radiológus számára fontosak. 

SLE asszociált szekunder cerebrális vasculitis

Bevezetés: A cerebrális vasculitisnek primer és szekunder formáit különböztetjük meg. Mind a primer, mind a szekunder forma viszonylag ritka, viszont súlyos, potenciálisan életveszélyes kórkép. Jelen esetünk egy SLE-hez köthető szekuder cerebrális vasculitis megjelenését mutatja be.

Esetleírás: 34 éves férfi beteg neurológiai szakrendelésen jelentkezett évek óta tartó, recidiv szédüléses panaszokkal. Anamnézisében SLE, illetve epilepsia szerepel. Az SLE-re tíz évvel korábbi alsóvégtagi trombózis kivizsgálása során igazolt antifoszfolipid-szindróma kapcsán derült fény. Ezt követően vese érintettség, hyponatraemia, leukopenia miatt kezelték. Friss laborjában kissé emelkedett gyulladásos markerek és mérsékelt anaemia volt megfigyelhető. Natív koponya CT vizsgálat készült, ahol bal oldalon subcorticalisan halvány sávszerű hypodenzitás volt észlelhető, ezen kívül kóros eltérés nem mutatkozott. A natív koponya CT-n talált eltérés miatt koponya MR vizsgálatot szerveztek.MRI vizsgálaton T2 szekvencián subcorticalisan sávos hyperdenzitás ábrázolódott, SWI szekvencián mindkét lebenyben subcorticalisan elszórtan számos hemosiderin depozitumnak megfelelő jelmentes terület volt azonosítható, melyek korábbi mikrovérzés maradványainak feleltek meg. Diffúziós gátlás nem igazolódott.

Konklúzió:  Cerebrális vasculitis esetében a klinikai tünetek nem specifikusak, és az érintett érszakasztól függően rendkívül változatosak lehetnek. A cerebrális vasculitis leggyakoribb megjelenési formája a multiplex ischaemiás léziók jelenléte, azonban ritkábban mikrohaemorrhagia képében is jelentkezhet. A differenciáldiagnózisban segít a beteg életkora, és anamnézise. Szisztémás autoimmun betegségben neurológiai tünetek megjelenése esetén mindenképpen gondolnunk kell szekunder cerebrális vasculitis lehetőségére. MR vizsgálaton látott kép alapján differenciáldiagnosztikai entitásként felmerül többek között cerebrális amyloid angiopathia, haemorrhagiás metastasis, postirradiatios vasculopathia, valamint familiáris cerebrális cavernomatosis. Habár ebben az esetben a koponya MR vizsgálaton látott kép nem a típusos megjelenési forma, a beteg életkorát, korábbi anamnézisét és képalkotóit is figyelembe véve a lupus  vasculitis a legvalószínűbb diagnózis. Ennek alátámasztására  kiegészítő képalkotó vizsgálat, például MR-angiográfia alkalmazható, illetve további laborvizsgálat elvégzése is javasolt.

Az öngyilkossági kísérletek eszköztára széles skálán mozog. Előadásomban két páciens esetét mutatom be, akik egy nem szokványos módon, sertéskábító pisztollyal kíséreltek meg végetvetni életüknek. A sertéskábítóval elkövetett öngyilkossági kísérletek súlyos sérüléseket okoznak, melyek sürgős és specializált orvosi beavatkozást igényelnek. Az esetek kezelése magában foglalja az akut sérülések idegsebészeti/szájsebészeti, neurológiai és intenzív osztályos ellátását, valamint nem utolsósorban a pszichológiai támogatást. Prezentációmban bemutatom a két eset képanyagát, valamint a lehetséges szövődményeket és kimeneteleket is.

Bevezetés

A radiológia szakvizsgával előbb-utóbb mindenki találkozik, azonban a vizsgát megelőzően korlátozottan állnak rendelkezésre a vizsgával kapcsolatos információk.

Esetleírás

Az összefoglalóban ismertetjük a jelentkezés menetét, a vizsga írásbeli és szóbeli blokkjának részeit, és röviden érintjük az egyes egyetemek közti különbségeket.

Következtetés

Közelmúltban szakvizsgázottak adnak tippeket a felkészüléshez.

Az European Diploma in Radiology (EDiR) egyre szélesebb körben elfogadott, néhány európai országban a helyi szakvizsgát kiváltja. Az EDiR 2024-ben másodszor kerül megrendezésre Magyarországon.

Az előadásban szó lesz a jelentkezés menetéről, jelentkezéshez szükséges dokumentumokról, a vizsga részeiről és a felkészülést segítő hasznos forrásokról.